Igazság szerint ritka nagy tehetségem van ahhoz, hogy a lehető leglehetetlenebb időpontokban, helyeken és helyzetekben leégessem magam. Ám ez általában nem fizikailag történik – szerencsére. De már erre is van egy kiváló receptem: végy másfél liter forró vizet, és egy hőálló üvegkancsót, aztán futás a kórházi ügyeletre. Az égési osztályra. Ez így elég korrekt napkezdés december 21-én, nem?
Photo by John-Mark Smith on Unsplash
Az előző bejegyzésem sosem várt sikert hozott a blog történetében. Az amúgy minimális látogatottság több száz-szorosára nőtt, és heteken keresztül tartotta is magát. Hogy is mondjam… felkavartam az állóvizet, és pontosan azoknál talált be, akikről szólt. Azóta beszéltem a témáról több emberrel (fotósokkal is), és ha nem is ilyen erőteljes megnyilvánulással, de szintén nem támogatják az oktalan túlárazást. Na de vegyük végig az elmúlt több hónap eseményeit.
Az előző bejegyzés bevezető rizsája után eljutottunk az eleve vesztes pozíciótól addig, hogy kezd benned megfogalmazódni, majd rá is jössz, hogy valami nincs rendben. Nem 1469 részes brazil szappanoperát terveztünk írni, de méltatlanul kivagdosni sem szerettem volna belőle, valamint arra sem vágytam, hogy sose olvassa végig senki a hosszúsága miatt. Szóval itt a második, befejező rész, amelyben Rosalinda rájön, hogy Alejandro hazudott neki, és mégsem koffeinmentes volt a kávé.
