Az Ígéretek című korábbi bejegyzésem végén felvetettem, hogy a röviden leírt pontok talán megérnének egy-egy hosszabb kifejtést is. Ezt B és egy barátnőm is megerősítették bennem. Az elmúlt pár napban, és igazából már a korábbi hetekben, hónapokban is folyamatosan fogalmazódtak bennem olyan gondolatok, amelyeket az egyes pontokhoz tudnék kapcsolni. Próbálom a gyorsan ugráló asszociációimat lekorlátozni, hogy ne kalandozzak el állandóan.
Ugye Te is sokszor tettél már ígéreteket? Nem, nem azokra gondolok, amiket másoknak ígértél. Azokra gondolok, amikre szentül megesküdtél magadnak, hogy véghezviszed, teljesíteni fogod. Aztán mégis mennyi vált valósággá? Na ugye! Én is hajlamos vagyok nagyvonalú ígéreteket tenni magamnak. Hogy már csak ezt kell kibírni, és ez lesz a jutalmam önmagamtól. Van, hogy el is kezdem, aztán valahogy a nagy része mégis a listán marad.
Az az igazság, hogy nagyon szeretek sütni-főzni. De ahhoz is jó, ha megvan a hangulat. Ez is olyan dolog, ami jön magától, és ebből következik, hogy nem mindig akkor, amikor kell. Szerencsémre (vagy szerencsétlenségemre?) még nem vagyok háziasszony, nem kell mindennap az asztalra kerülő ételről gondoskodnom. Talán ezért is ez a szenvedély?
