Szoktam mondani, hogy láttam én már eleget ahhoz, hogy ne bízzak meg senkiben. Valójában ez csak duma, mert mindannak a sok rossznak ellenére, amit átéltem, még mindig próbálok bízni. Azt is szoktam mondani, hogy B annyira jó ember, hogy olyat még nem hordott a hátán a Föld. Valójában ez pontosan így igaz, minden egyéb megjegyzés nélkül. Pont.
B mellett kinyílt számomra a világ. Ő pontosan az az ember, aki ha több mindene van, mint ami kell Neki, egy hosszú asztalt épít, és nem magas kerítést. Ebben az egészben pedig nem az a szép, hogy megvan benne a szándék, hanem hogy van, aki körbeülje azt az asztalt.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Ha van egy asztalod, tele mindenféle jóval, sok olyan ember is le akar majd ülni hozzá, aki a lakoma végeztével összetöri a porcelán tányért, bevágja a táskájába az ezüst étkészletet, beletörli a száját a fehér damaszt abroszba és lelép a maradék sütivel. Ilyenkor ülsz az asztalfőn, és azon gondolkodsz, hogy ez mégis mi a jó fene volt?! A kedves, naiv jó emberek persze egyből magukban kezdik el keresni a hibát, hiszen biztos ők rontottak el valamit, megbántották, vagy ilyesmi. A sokat látott jó emberek (mint például én) viszont a “kedves vendég” után hajítják a széket.
Amikor több van a birtokodban, mint amire szükséged van, hosszabb asztalt építs, ne magasabb kerítést.
Az én asztalom sok-sok évvel ezelőtt nagyon hosszú volt, és tele volt üres helyekkel. Az emberek jöttek-mentek egész életemben, és csak kevesen maradtak. Mások alkalomadtán eljöttek, de nem maradtak sokáig. Aztán eljött az az időszak, amikor hirtelen nagyon sokan lettünk, és én azt hittem, végre lesz társaság, akikkel elkölthetek néhány kellemes nyáresti vacsorát. Tévedés volt, mert amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek is, hiszen valaki azt mondta nekik, romlott az étel. Mondtam már, mennyire irritálnak a hazug emberek? De a hülyék, akik feltétel nélkül hisznek nekik, még jobban. De rendben, joguk van hozzá, menjenek csak. Az asztal helyreállítása helyett pedig inkább felhúztam egy jó magas kerítést.
B asztala körül viszont mindig sokan ülnek, mert egyszerűen jó Vele lenni. Mondtam már, mennyire jó ember? 🙂 Kiváló tanúbizonyság volt erre az elmúlt hétvége, amikor annyian eljöttek, hogy megünnepeljék Őt. Ő pedig jó házigazda volt. Miatta kezdtem el újra hinni abban, hogy vannak még jó emberek, és most ott tartunk, hogy csupa ilyen jó emberrel vesszük körbe magunkat. Komolyan élmény elmenni egy baráti, vagy családi összejövetelre, ahol jókat beszélgetünk, és rengeteget nevetünk olyan emberekkel, akik mellett érezni lehet, hogy tényleg fontos vagy nekik. Ő barátai, én barátaim, lassan már nincs különbség. Elkezdtünk egy közös asztalt építeni, én meg vágtam hozzá egy ajtót a kerítésemen. 🙂
És hogy mégis melyik a jobb megoldás? Keress jó embereket az asztal köré, akik átmásznak a kerítésen. 😉
Kommentek