Mondhatni elmúlt már a kamaszkorom, még akkor is, ha épp most lettem 18 éves. Na jó, nem. Nem lennék újra 18. A WMN.hu elindított egy cikksorozatot, amiben kamaszkori önmaguknak üzennek. Kedvesen, bátorítón, ironikusan, leszúróan, kicsit kioktatóan, ahogy éppen jött. Ahogy éppen akkor, abban az élethelyzetben kellett volna, hogy valaki helyretegye őket. Úgy, ahogy igazából mindenki csak saját magát tudja.
Szia!
Holnap leszel 18 éves. Ne játszd el, hogy meglepődtél a meglepetés bulidon, mert utólag úgyis elmondod majd mindenkinek, hogy tudtál róla. Viszont köszi, hogy vigyázol a ruhára, amit Zsótól kapsz, mert még ma is sokan megdicsérik. 🙂
Komolyan becsüllek azért, mert nem kattantál meg annak ellenére, hogy már kb. 10 éve mindenhonnan kiutálnak. Hidd el, hogy tényleg nem veled van a baj. Lesznek igazi barátaid (vannak most is, azért ezt se felejtsd el!), csak most még többnyire rossz helyen keresgélsz.
Szeretnélek megkérni, hogy már most tanuld meg tisztelni, és szeretni magad. Tudatosítsd, hogy veled ezt senki sem teheti meg. Senki sem nevezhet 52 kilósan pufinak, és nem rángathat kénye-kedve szerint, nem töltheti ki rajtad az indulatait. Ne legyél ingyen munkaerő, mert soha, de tényleg soha nem fogja megköszönni neked. Merd megmondani, hogy hová tegye a véleményét az együttesekről, amiket szeretsz, és le ne töröld a Nightwish számokat a gépedről, amiket imádsz hallgatni, mert odamegyek, és rácsapok a kezedre. Úgyis piszkálni fog. Csakis a hibáidat látja. Még azokat is, amik nincsenek. Hallgass magadra, jól érzed, hogy ez egy szar ember. Mondd ki végre. Hangosan. Nem vagy boldog!
Menj már el végre jógázni. Tudom, hogy akarod. Mindig is akartad. Hallgass a megérzésedre. Mindig hallgass rá. Megtanít tisztelni magad, mert rájössz, hogy többre vagy képes, mint azt valaha is gondoltad volna. Ne foglalkozz azzal, hogy a suliban mit mondanak. Tévednek. Nem Isten ellen való dolog, ha a tested erős, rugalmas, és emiatt elégedettebb vagy, és nem vagy tele frusztrációkkal. (Pedig nem is vagy pufi, hidd már el végre!)
Minden rossz döntéseddel, minden megalázott pillanatoddal, minden elszalasztott lehetőség miatti bűntudattal nekem kell szembenéznem, és tudod, ez nem egyszerű. Főleg, hogy ilyen analitikus aggyal áldott meg az Isten. Cafatokra szedem szét a te jelened, az én múltam minden egyes történését, és kukázom ki azt a sok szart, amit összegyűjtöttél az évek alatt. Szedd már össze magad! Tanulj már meg az apró hibáidon nevetni, és elengedni azokat. Tudod, mennyi lesz még?!
A végére hagytam a legfontosabbakat: ne kérdőjelezd meg soha, hogy létezik boldogság, mert létezik. Igazi, akihez mindig hazatérhetsz, mert egyszer bátor voltál, és Ő is az volt. Vele képes leszel boldog jövőt álmodni. Szeret, és szereted. Ha tudnád, milyen jó érzés boldognak lenni… 🙂 De még várnod kell néhány évet, és át kell élned sok rossz dolgot, mégis azt fogod mondani a végén, hogy megérte. Képzeld, egyre többen mondják rólad, hogy vidám vagy, és mosolygós. 🙂
Menj, és látogasd meg a Mamit. Mondd Neki, hogy “szeretlek”. Ne félj kimondani. Tudom, hogy félsz. Nem mondom meg, hogy mikor, de el fog menni. Hamarabb, mint gondolnád, szóval ne késlekedj, mert örökké bánni fogod, hogy nem mondtad eleget, mivel “úgyis tudja”.
Amúgy összességében büszke vagyok rád.
Vivi
U.i.: Ha ott a vissza nem térő alkalom, hogy valakit elküldj az anyjába, tedd meg. Sokkal jobb lesz utána.
Te mit üzennél kamaszkori önmagadnak? A WMN.hu arra buzdít titeket, hogy ti is üzenjetek saját kamaszkori önmagatoknak! A leveletek ne legyen hosszabb, mint 4-500 szó. Ide küldjétek: info@wmn.hu Ezzel a jeligével: Levél fiatalkori önmagunknak A határidő, amíg a leveleket várjuk: július 20. A legjobb levelekből idéznek majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idéznek, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!
Kommentek