Vérmérséklettől függően lehet folytatni a mondatot. Van, aki limonádét készít belőle, van, aki kér hozzá kis sót és tequilát. A lényeg, hogy valami jót hozzunk ki egy nehéz helyzetből, ami gondot okoz a számunkra. De ezek mögött a helyzetek mögött általában áll egy, vagy több olyan ember, aki(k) kiváltotta(k) azt.
Szóval mindenki vérmérséklete szerint, igaz? Akkor akár azt is lehet, hogy amikor az élet citrommal kínál lefagyasztod, és olyan erősen vágod hozzá, amennyire csak tudod ahhoz, aki bonyolulttá tette az életed. Vagy csak simán elsétálsz, és kizárod. (A citromot a hátad mögött is eldobhatod.)
Mind ismerünk olyan jótét lelket, aki minden esetben menteni akar másokat, akik ezt a helyzetet kihasználva (igen, szándékosan!) az áldozat szerepében tetszelegnek. Ha nem, akkor valószínűleg mi vagyunk azok. Nem bántom őket, hiszen az ilyen naiv, és jó emberek azok, akik a világot jobbá tehetnék – ha nem hagynák, hogy a fent említett piócák visszaéljenek ezzel. Így lesz a legjobb tulajdonságuk (az, hogy jó emberek) a legrosszabb.
A pszichológia persze minden esetben a bűnöst védi, hiszen valamilyen korai, korábbi traumája miatt teszi amit tesz, de próbáld ezzel megvigasztalni a lányod, ha felpofozzák a suliban, és többször nyilvánosan megalázzák. “Kicsim, tudod Lili nem rossz kislány, csak az apukája keveset van otthon, és amikor mégis hazaesik csatak részegen, akkor még a szart is kiveri az anyjából a szeme láttára, aztán elvonul vele kettesben a szobába, míg az anyukája magához nem tér, és húsvágó bárddal nem rohan az apukája felé.” Ettől a te gyereked lelki sebei is egyből begyógyulnak (nem is beszélve a tesi bántalmazás nyomairól), nem? Pláne, ha a fent említett Lili csak simán azért teszi, amit tesz, mert megteheti. (De ugyebár akkor rossz ember lenne, és ilyenek nem léteznek, csak lelki sérültek.)
Van egy párkapcsolatod, amiben kitartasz, mert szegény párod nem szerették a szülei? Ja, hogy amúgy sakkban tart, mivel egy nárcisztikus pszichopata? Rá se ránts, áldozd fel az életed egy olyan emberért, aki még az életet is kiszívja belőled a saját elszenvedett, vagy el sem szenvedett lelki problémái miatt. Aki elzár a barátaidtól, a családodtól, aki miatt nem vehetsz magadnak egy szebb ruhát, aki nem hagyja, hogy olyan zenét hallgass, amilyet akarsz, aki azt is megszabná, kivel mit és mikor beszélhetsz. Ha pedig mégis kilépsz a vonzásából, és elmondod valakinek, miket éltél át, úgyis az lesz a válasz, hogy a te hibád, minek ragadtál meg ebben a kívülről is jól láthatóan beteg kapcsolatban. Egy szemmel láthatóan is beteg embernek hagytad, hogy azt tegyen veled, amit akar. Mert beteg. Beteg. Ez mentette a szemedben nagyon-nagyon sokáig. Túl sokáig. Minden alól. Ezért légy óvatos, kivel kezdesz randizni, mert sokan nem szerelmet keresnek, hanem segítséget, vagy éppen áldozatot.
Amúgy nem kell, hogy ilyen kifinomult, hangzatos neveket adjunk ennek. Elég, ha valaki irigy az életedre. Arra, amit elértél (nyilván nem arra, ahogy oda jutottál). Cserébe pletykál, kitalál dolgokat rólad, amiket visszahallva olyan új információkat tudhatsz meg magadról, amiket sosem gondoltál volna korábban. Mondtál olyan dolgokat másokról, amiket nem te, hanem ők mondtak, de azért a másik simán bekajálja. Egészségére váljék. Az illető nyilvánvalóan egy idióta, akire szintén nincs szükséged.
Tudod, ha eltávolítasz egy toxikus kapcsolatot az életedből, akkor a helyére jön egy olyan, ami épít. Hidd el, ez így van. Okkal találkozol rossz emberekkel, de tudni kell őket az alkalmas pillanatban útjukra engedni (vagy indítani). Egy párkapcsolatot megszakítani nem egyszerű, főleg ha éveket öltél bele bízva abban, hogy “megjavul” a másik. Voltak pillanatok, amikor úgy érezted, hogy most már jobb, aztán megint mérföldes visszalépés következett. Feláldozod az összes szabadidőd, hogy láthasd, amikor neki alkalmas, de ő egyetlen egyszer sem tud engedni feléd? Normális ez szerinted? Nem, nem az. Egy egészséges kapcsolatban adok-kapok van, és nem a te folytonos áldozathozatalod.
Ne hibáztasd magad, ha már nem bírod tovább. Még a legjobb embereknek is megvannak a határaik, és nem kell mindent eltűrnöd mindenkitől. Nyugodtan mondj nemet, nyugodtan zárd ki az életedből, ha másképp nem megy. Ez nem ego, ez saját magad tisztelete, amit mindenkinek meg kellene tanulnia. Adj magadnak engedélyt pihenni. Nem kell neked megjavítanod mindent, ami elromlik. Ne is próbálj mindenki kedvére tenni, mert úgysem fog sikerülni, és cserébe még fel is őröl. Fordíts inkább időt magadra, és szelektálj. Hallgass magadra, mert ha valamivel kapcsolatban negatív érzéseid vannak, akkor az valószínűleg nem is tartható. Néha csak el kell fogadni, hogy az adott személy egy emberi hulladék, és állj le azzal, hogy azt a jót keresed benne, ami nincs meg. Talán soha nem is volt. Ne hagyd, hogy a hátadon ugráljanak, és kihasználjanak a végtelenségig. Nem kell haragudni, nem kell gyűlölködni, csak világosan meg kell húzni a határokat.
Ne akard, hogy évekkel később úgy gondolj vissza életed bizonyos szakaszaira, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövettél az volt, hogy tovább marasztaltál embereket az életedben, mint azt megérdemelték volna. Most úgyis jön az új év, tiszta lap. Gondold végig, mennyi elpazarolt energiád ment el idén arra, hogy beteg embereket, és kapcsolatokat ápoltál. Ettől nem leszel rossz ember. Ettől erős leszel.
Kommentek