{"version":"1.0","provider_name":"Semmi, \u00e9s veled?","provider_url":"https:\/\/semmiesveled.cafeblog.hu","author_name":"aliquis","author_url":"https:\/\/semmiesveled.cafeblog.hu\/author\/aliquis\/","title":"Ma lenn\u00e9l 76 \u00e9ves","html":"

M\u00e1r eltelt t\u00f6bb mint egy \u00e9v. Azt mondj\u00e1k, az id\u0151 begy\u00f3gy\u00edtja a sebeket, de ez nem igaz. Id\u0151vel azt hiszed, eltemetted a f\u00e1jdalmad, hogy az azt\u00e1n sokkal m\u00e9lyebbr\u0151l, sokkal f\u00e1j\u00f3bban t\u00f6rj\u00f6n a felsz\u00ednre. \u00dajra \u00e9s \u00fajra. Mikor december 6-\u00e1n eltelt az egy \u00e9v, mintha siker\u00fclt volna felejteni. M\u00e1r nem j\u00e1rt minden nap a fejemben, hogy elvesz\u00edtettem. Tal\u00e1n volt olyan nap is, amikor szinte egy\u00e1ltal\u00e1n nem jutott eszembe, vagy csak nem tudatosan. Meg is ijedtem, azt hittem, elfelejtettem \u0150t. B\u0171ntudatom volt. F\u00e9ltem, hogy a f\u00e1jdalom el\u0151l val\u00f3 menek\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben elvesz\u00edtettem az eml\u00e9k\u00e9t.<\/strong><\/p>\n

\"times\"<\/p>\n

<\/p>\n

Azt\u00e1n azt hittem, v\u00e9gre gy\u0151z\u00f6tt a racionalit\u00e1s, \u00e9s nem k\u00fczd\u00f6k tov\u00e1bb a megv\u00e1ltoztathatatlannal. Mi t\u00f6bb, egy pillanatra azt hittem, hogy meger\u0151s\u00f6dtem. Azt\u00e1n a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban azt, hogy elhagyott, hogy m\u00e1r nincs velem, mert m\u00e1skor \u00e9reztem \u0150t, \u00e9reztem a jelenl\u00e9t\u00e9t, \u00e9reztem az illat\u00e1t \u00e9s hallottam a hangj\u00e1t is. Megr\u00e9m\u00fcltem, hogy v\u00e9gleg elment, \u00e9s ezt a keveset is mag\u00e1val vitte. Im\u00e1dkoztam, k\u00e9rtem Istent, hogy ha lehunyom a szemem, l\u00e1thassam az arc\u00e1t, a mosoly\u00e1t. Hadd adjon er\u0151t a mindennapokban az a tudat, hogy velem van. \u00cdgy lett.<\/p>\n

Valahol legbel\u00fcl m\u00e9g mindig nem fogtam fel ezt az eg\u00e9szet. Azt hiszem, nem is vagyok r\u00e1 k\u00e9pes. Arra k\u00e9pes vagyok, hogy l\u00e1tsz\u00f3lag minden \u00e9rzelem n\u00e9lk\u00fcl kimondjam a t\u00e9nyeket: 2014. december 6-\u00e1n meghalt a nagymam\u00e1m. Meghalt, mert elengedtem \u0150t. M\u00e9gsem tudom megmagyar\u00e1zni magamnak, hogy ez mit jelent. Hogy hogy hagyhatott itt minket. Nem tudom feldolgozni Nagyapus f\u00e1jdalmas k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t: mi\u00e9rt hagyt\u00e1l itt? Tudom, hogy mennie kellett, tudom, hogy \u00e9veket kaptunk aj\u00e1nd\u00e9kba Vele. Tudom, hogy lesznek dolgok, amiket sosem bocs\u00e1tok meg magamnak. Ahogy azt is tudom, hogy haragszom R\u00e1. Haragszom, ami\u00e9rt elment, \u00e9s itt hagyott. Akkor is, ha tudom, hogy \u00edgy kellett lennie.<\/p>\n

Az \u00e9let ilyen. T\u00f6bbnyire nem tudjuk \u00e9rt\u00e9kelni az id\u0151t, amink van, am\u00edg valami r\u00e1 nem \u00e9breszt arra, hogy nincs el\u00e9g. Sosincs el\u00e9g. Azt hiszed, hogy van id\u0151d, pedig nincs. Azt hiszed, elm\u00e9sz, \u00e9s l\u00e1tod majd j\u00f6v\u0151 h\u00f3napban, de m\u00e1r nem lesz ott. Azt hiszed, van id\u0151d. \u00d6leld meg, szeresd \u00e9s mondd el neki, mert nem tudhatod, hogy mikor mondja azt, hogy \u201enagyon rosszul vagyok\u201d. Azt\u00e1n nem besz\u00e9ltek t\u00f6bb\u00e9. Mindig ut\u00f3lag j\u00f6ssz r\u00e1. Mindig k\u00e9s\u0151n ismered fel, hogy azt hitted, van id\u0151d. Haragszom magamra, mert \u00e9n is azt hittem, hogy van id\u0151m. Hogy Neki van ideje. Rem\u00e9lem, hogy tudta, hogy mennyire szeretem. Rem\u00e9lem, hogy \u00fagy ment el, tudta, mind mennyire szeretj\u00fck. M\u00e9g mindig szeretj\u00fck. Mindig szeretni fogjuk.<\/p>\n

Azt mondj\u00e1k, az id\u0151 begy\u00f3gy\u00edtja a sebeket, de ez nem igaz. A f\u00e1jdalom sem csitul, csak megtanulsz egy\u00fctt \u00e9lni vele. Hozz\u00e1szoksz, hogy egy darabot kit\u00e9ptek bel\u0151led, \u00e9s m\u00e9sz tov\u00e1bb. Mert nek\u00fcnk, akik itt maradtunk ez a dolgunk: menni tov\u00e1bb, \u00e9s \u0151rizni az eml\u00e9k\u00e9t annak, aki elment, mert akit igaz\u00e1n szeret\u00fcnk, sosem hal meg igaz\u00e1n.<\/p>","type":"rich"}