Már az első pillanattól kezdve nyitott könyv voltunk a másiknak. Sokan nem szeretnek tudni a múltról, ami rendben is van, de én inkább a nyíltságra szavaztam, így pedig tabuk nélkül tudunk beszélni. Bármiről. Mindkettőnknek fontos volt anno a korábbi rossz kapcsolataink elemzése, hogy tanuljunk a hibáinkból, majd összetettük, amit megtudtunk. Első közös bejegyzésünk.
Időm nagy részében azzal vagyok elfoglalva, hogy erős vagyok. Hogy az legyek. Aztán valahogy mindig rá kell jönnöm, hogy nem vagyok az. Illetve nem úgy, ahogy magamtól várnám. Engem is le tud dönteni a fáradság, a kimerültség, de akár egy komolyabb megfázás is, és olyankor minden fáj. Az élet is fáj. Pedig nincs okom rá, de ilyenkor kicsit hagyom magam sajnálni – magam.
Bármennyire is morbid még a gondolat is, nemhogy kimondani, vagy akár leírni, hogy idővel az ember rutint szerez a gyászban, mégis így gondolom. Sajnos viszonylag sok közeli ismerőst, és még közelebbi családtagot búcsúztattunk el az elmúlt években. Furcsa, de amennyire váratlan, és feldolgozhatatlan volt Mami halála, mégis sokat tanultam belőle, és általa.
