Itt a folytatás. Nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy képes legyek belevágni, mert egy egészen friss sebet készülök feltépni. Elöljáróban annyit, hogy a 4., vagyis a feel your pain deeply (hagyd, hogy mélyen átjárjon a fájdalom), illetve az 5. let it go with peace (hagyd békében elmenni) pontokkal lesz kapcsolatos. Azt remélem, hogy a végére eljutok az ötödik ponthoz a lelkemben is végre, és nem csak az eszemmel leszek képes kezelni a történteket. A gyászt.
Az Ígéretek című korábbi bejegyzésem végén felvetettem, hogy a röviden leírt pontok talán megérnének egy-egy hosszabb kifejtést is. Ezt B és egy barátnőm is megerősítették bennem. Az elmúlt pár napban, és igazából már a korábbi hetekben, hónapokban is folyamatosan fogalmazódtak bennem olyan gondolatok, amelyeket az egyes pontokhoz tudnék kapcsolni. Próbálom a gyorsan ugráló asszociációimat lekorlátozni, hogy ne kalandozzak el állandóan.
Ugye Te is sokszor tettél már ígéreteket? Nem, nem azokra gondolok, amiket másoknak ígértél. Azokra gondolok, amikre szentül megesküdtél magadnak, hogy véghezviszed, teljesíteni fogod. Aztán mégis mennyi vált valósággá? Na ugye! Én is hajlamos vagyok nagyvonalú ígéreteket tenni magamnak. Hogy már csak ezt kell kibírni, és ez lesz a jutalmam önmagamtól. Van, hogy el is kezdem, aztán valahogy a nagy része mégis a listán marad.
