“Mindig az a szar, ami van.” Ez a mondat egy, a barátnőimmel folytatott beszélgetésben hangzott el – általam. E-nek nagyon megtetszett, kiírta Facebookra. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, mit is mondtam valójában. Alapvetően iróniának szántam, mivel egy olyan kontextusba szúrtam bele, amiben éppen a főiskolai körülményeket, és lehetőségeket szidtuk. Erre T azt kérdezte (teljesen jogosan), hogy “amúgy azt hiszitek, máshol nem ez van?!” Igaza volt.
Itt a folytatás. Nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy képes legyek belevágni, mert egy egészen friss sebet készülök feltépni. Elöljáróban annyit, hogy a 4., vagyis a feel your pain deeply (hagyd, hogy mélyen átjárjon a fájdalom), illetve az 5. let it go with peace (hagyd békében elmenni) pontokkal lesz kapcsolatos. Azt remélem, hogy a végére eljutok az ötödik ponthoz a lelkemben is végre, és nem csak az eszemmel leszek képes kezelni a történteket. A gyászt.
Az Ígéretek című korábbi bejegyzésem végén felvetettem, hogy a röviden leírt pontok talán megérnének egy-egy hosszabb kifejtést is. Ezt B és egy barátnőm is megerősítették bennem. Az elmúlt pár napban, és igazából már a korábbi hetekben, hónapokban is folyamatosan fogalmazódtak bennem olyan gondolatok, amelyeket az egyes pontokhoz tudnék kapcsolni. Próbálom a gyorsan ugráló asszociációimat lekorlátozni, hogy ne kalandozzak el állandóan.
